A francia tarokk elsődlegesen négyszemélyes játék, hiszen egyidőben négyen vesznek részt ténylegesen a játékban. Szokás azonban hármasban és ötösben is játszani, ilyenkor az osztó kimarad a játékból. Az összes többi tarokkjátékhoz hasonlóan a francia tarokk is ütéseken alapuló játék. Az együtt játszó párok összeállítása partiról-partira változik, aszerint, hogy a licitet megnyerő játékos személye hogyan változik.
A játékhoz hagyományosan 78 lapos kártyacsomag szükséges. Négyféle színes lap van (kőr, káró, treff és pikk), továbbá 22 tarokk, amelyek aduként szolgálnak. A játékot lehet játszani ún. Marseille-i tarokk kártyával is, amelyik ugyanúgy 78 lapból áll, ám itt az egyes színek mind-mind megfeleltethetők egy-egy szimbólumnak (mint a pentaculum, a bot, a serleg vagy a kard). Ebben az esetben az egyes szimbólumok az alábbi színekkel egyenértékűek:
Az egyes lapok pontértékekkel rendelkeznek; s a játék elsődleges célja a pontok többségének ütésekben történő hazavitele, ezáltal az egyes partik, majd végül a játék megnyerése.
Jóllehet a lapok sarkában sokszor nincs jelölés, elég könnyen megkülönböztethetők: a király koronát visel, a dáma női alak, a lovas lovon ül, a bubi lándzsát, illetve buzogányt tart, míg a számozott kártyák – főleg a Marseille-i tarokk esetében – a kártyákon megjelenő szimbólumok számáról ismerhetők fel.
Az ún. Marseille-i 78 lapos tarokk honőrjei:
Amennyiben a felvevő játékos e kártyákat hazaviszi, sokkal kevesebb pont szükséges a partiban tett vállalásának teljesítéséhez.
A francia tarokk játék teljes egészében az óramutató járásával megegyező irányban zajlik.
A játék megkezdésekor az osztó az óramutató járásával megegyezően 3-3 kártyát oszt ki a játékban résztvevők számára, majd 6 lapot az asztal közepére helyez, ez lesz az ún. talon. Fontos szabály, a kártyacsomag legfelső 3 és legutolsó 3 lapját nem lehet a talonba helyezni. Az osztást követően mindegyik játékos 18 kártyalapot tart a kezében.
A játék megkezdésekor az első osztó személyét a játékosok véletlenszerűen választják ki maguk közül, ezt követően minden egyes következő osztó az óramutató járásával megegyező irányban ülő játékos lesz.
Miután a játékosok megnézték a leosztott lapjaikat, ezek ismeretében megkezdődik a licitálás, amelyet legelőször az osztótól jobbra ülő játékos kezd meg. A licitálás során minden játékos eldönti, hogy az előtte elhangzó licitnél nagyobb licitet vállal vagy lapjait értékelve „Passz” bemondásával eláll a licittől. A licitálás során az elhangzottnál mindig csak nagyobb ajánlat tehető, ellenkező esetben passzolni kell! A lehetséges licitajánlatok a legkisebbtől a legnagyobbig az alábbiak lehetnek:
Minden játékos egy körön belül csupán egyszer licitálhat vagy passzolhat. A parti során a legnagyobb ajánlatot tévő játékos lesz a felvevő, míg a másik három játékos ún. védekező (garde) pozícióba kerül, vagyis adott partin belül ideiglenesen egy csapatot alkotva igyekeznek megakadályozni, hogy a felvevő elérje a vállalását.
A licitálás során vállalt Small-ban vagy Garde-ban a felvevő mindenki számára felfordítva megmutatja a talon 6 lapját, mielőtt azokat felveszi. Ezután tetszése szerint választ 6 másik lapot a kezében tartottak közül, amelyek között nem lehet sem adu, sem király, sem a Bolond, s ezeket színükkel lefelé fordítva, az asztal helyezi őket. Nagyon ritka esetben a felvevő talonba helyezhet adut is, ám ezek között nem lehetnek honőrök, s az így félretett adukat színükkel fölfelé a többieknek is meg kell mutatniuk. A felvevő által félretett lapok pontértéke a parti végén hozzáírásra kerül az ütésekből szerzett pontjaihoz.
A licitálás során van arra is lehetőség, hogy egy játékos szlem-et mondjon be. A szlem bemondásával a játékos azt is közli partnerei felé, annyira erős lapokkal rendelkezik, hogy bízik abban, hogy a parti összes ütését elviszi. Ugyanakkor a szlem bemondásával a játkosnak az összes ütést haza kell vinnie ahhoz, hogy megkapja az érte járó bónuszpontokat.
Amennyiben adott körön belül senki sem tesz ajánlatot, a parti érvénytelenné válik és az osztó a tőle jobbra ülőnek átengedi az osztás jogát.
Amennyiben a felvevő Small-t vagy Guard-ot licitált, a talon lapjait felfordítják, hogy minden játékos láthassa az abban lévő lapokat. Ezután a felvevő a kezében lévő kártyák közül kiválaszt annyi lapot, amennyit a talonból felvesz, és ezeket a lapokat félreteszi (ezt félretételnek hívjuk), mielőtt megkezdődik a játék.
A felvevő nem tehet félre sem királyt, sem adut, sem a Bolondot, kivéve, ha nem tud mást cserélni. A 3 különleges szerepet kapott kártya (az 1-es, a 21-es és a Bolond, összefoglaló néven az ún. honőrök (Oudlers)) sosem tehető félre.
A felvevő nem tehet félre sem királyt, sem adut, sem a Bolondot, kivéve, ha nem tud mást cserélni. A 3 különleges szerepet kapott kártya (az 1-es, a 21-es és a Bolond, összefoglaló néven az ún. honőrök (Oudlers)) sosem tehetők félre!
A felvevő által félretett kártyák nem kerülnek felfedésre, azok rejtve maradnak a többi játékos előtt, és a játszma végén összértékük a felvevő pontszámába beleszámítanak.
A francia tarokkban néhány speciális bónusz is van. Ezeknek a bónuszoknak pontértéke nem a kártyák pontjaiból származik, így nem segítik a játékost abban, hogy megnyerje a licitet. Ezek extra pontok, amelyek külön kerülnek elszámolásra aszerint, hogy ki mennyit nyert vagy vesztett a megtett ajánlatának teljesítése, vagy nem teljesítése során
Bármelyik játékosnak joga van ahhoz, még mielőtt az első kártya kijátszásával elkezdődne a parti, hogy a partnerek számára bemondással jelezze aduinak számát (marok). Ez a bónusz akkor jár, ha egy játékos bejelenti, hogy a kezében 10 vagy annál több adu van. A különböző bemondások és az azokra adható bónuszpontok attól függenek, hogy mennyi adu van a játékos a kezében:
A bemondásnál az adukat úgy kell sorba rendezni és bemutatni, hogy azokat a többi játékos is jól lássa. Ebben az esetben, amikor valaki ún. markot, vagy kézben tartott aduk számát jelenti be, a Bolond is adunak számít. (Egyszeres marok bemondható 9 adu és a Bolond, kétszeres marok 12 adu és a Bolond, háromszoros marok 14 adu és a Bolond lapok kézben tartásával.)
Minden partiban bejelentett marokért a fent leírt pluszpont jár annak a csapatnak, amelyik nyeri a partit (ha pl. valaki bejelenti az adott markot, s teljesíti azt, neki jár a bónusz pont, ám ha elveszti a partit, akkor az ellenfeleknek kerül felírásra a bejelentett marokért a bónuszpont). Egy marok bejelentése nem kötelező érvényű, de pont csak a bejelentett markokért jár. Ha a játékosnak Kétszeres marok van a kezében, eldöntheti, hogy bejelenti-e a Kétszerest vagy csupán az Egyszeres markot jelenti be; de előfordul olyan eset is, amikor 10 vagy annál több adu kézben tartása mellett sem biztos abban, hogy csapata megnyerheti a partit, akkor inkább tartózkodhat a bemondástól.
Amikor egy játkos az I-es értékű adut játssza ki az utolsó ütésnél, annak a csapatnak, aki hazaviszi az ütést, + 10 bónusz pontot írnak jóvá. Amennyiben az egyik csapat úgy csinál szlemet, hogy az egyik adut utolsóelőttiként, míg az I-es (Kicsit) utolsóként viszi haza, akkor az elszámolásban számukra a Kicsi bónusz kerül felírásra.
A szlem a bónusz egyik formája, amelyet akkor kaphat meg egy játékos (vagy az általa képviselt csapat), ha a parti összes ütését hazaviszi. A szlem bemondásával a játékos azt is közli partnerei felé, annyira erős lapokkal rendelkezik, hogy bízik abban, hogy a parti összes ütését elviszi. A szlemért járó pontok értéke attól függ, hogy azt előre bemondták vagy sem:
Amennyiben az egyik csapatnak (felvevő vagy a védekezők) sikerül minden ütést hazavinnie, kivéve az utolsót, amikor is az utolsó ütésnél más adu hiányában a Bolond kártya kerül kijátszásra, ebben az igen ritka esetben a Bolondot kijátszó fél nyeri az ütést és magát a partit is. Ebben az igen ritka, talán egyszer az életben, ha előforduló esetben a Bolondot kijátszó fél csinálja meg a szlemet. Amikor valaki a Bolond lappal csinál szlemet, ezt úgy kell pontozni, mint a Pagátultit, ha az I-es aduval történt az utolsó előtti ütés.
A parti megkezdésekor az első lapot az osztótól jobbra ülő játékos hívja ki. A játék során színre színt kell tenni, ha pedig nincs a hívott színből, kötelezően adut kell kijátszani. Itt is érvényesül az a szabály, amennyiben egy játékos olyan színt hív ki, amelyből a többi játékosnak nincs, azt aduval kötelező felülütni. Amennyiben egy színre adu játszottak ki, és a soron következőnek is adut kell tennie, akkor azt lehetőség szerint magasabb értékű aduval kell felülütni. Ha erre nincs lehetőség, akkor a soron következő játkosok bármilyen lapot kijátszhatnak, ám figyelembe kell venni a szabályt, hogy ha tudnak adut tenni, azt akkor is kell kijátszaniuk, ha nem az övéké lesz az ütés.
Az itt leírt szabály alól egy lap kivétel: a Bolond. Ha egy játékosnál ott a Bolond, azt bármikor, bármelyik ütésbe bele lehet tenni – tekintet nélkül arra, hogy van-e kézben meghívott szín vagy sem, illetve a játékos elviszi-e az ütés vagy sem. Egy nagyon ritka kivétellel a Bolond sosem viszi el az ütést – azt rendszerint vagy a legmagasabb kijátszott színű lap, vagy szín hiányában a legmagasabb adu viszi el.
A francia tarokkban megengedett az egyik hívást a Bolond lappal kezdeni. Ebben az esetben a második játékos bármilyen kártyát kijátszhat, ami egyben meghatározza, hogy milyen színt, vagy ennek hiányában adut kell tennie a soron következőknek.
Amennyiben egy játékos a Bolondot az utolsó ütés előtt játssza ki, azt akkor is megtartja magának az ütéseket tartalmazó csomagban, függetlenül attól, hogy az övé volt-e az ütés vagy sem. Ezért ez az ütés egy kártyával kevesebbet jelent az ütést elnyerő másik félnek, amelyet kompenzálni kell. Ezért a Bolondot kijátszó játékos (és csapat) egy kártyát köteles átadni az ütést megnyerő ellenfélnek (csapatnak), ami egyben + 0,5 pontot jelent az ütést megnyerő félnek. Ha nincs olyan kártyájuk, amelynek ilyen pontértéke van, akkor addig várnak, amíg lesz olyan ütésük, s ezt a + 0,5 pontot jelentő lapot át kell adniuk az ellenfélnek.
Azonban általánosságban az a szabály, ha a Bolondot az utolsó ütésben játssza ki egy játékos, azt az a csapat viszi haza, amelyik az ütést megnyeri. Egy rendkívül ritka esetben, amely korábban a szlem leírásánál részletezésre került, amennyiben az utolsó ütésnél más adu hiányában a Bolond kártya kerül kijátszásra, ekkor a Bolondot kijátszó fél nyeri az ütést és magát a partit is.
Ha mind a 18 ütés megvolt, a játékosok megszámolják a hazavitt ütéseiket és az azokban lévő kártyák pontjait. Ha a felvevő ütötte a pontok többségét, akkor ő nyert, ellenkező esetben a védekező partnerek.
A kártyák kijátszása során összefoglalva a következő szabályokat kell betartani:
A parti az utolsó kártya kijátszásával és az utolsó ütéssel ér véget. A felvevő megszámolja a honőrök (Oudlers) számát, valamint az általa hazavitt ütésekben a kártyák pontértékét. Minden játékos pontszámát feljegyzik és hozzáadják az előző partik eredményéhez mindaddig, amíg a játék be nem fejeződik.
A játék addig tart, ameddig meghatározott számú partit nem játszanak le. Ezt a számot a játékosok már a játék elején egymás között meghatározzák. Ha mind a 4 játékos passzol, az adott parti érvénytelennek minősül és nem számít bele a játék köreinek számába. A játék győztese az a játékos lesz, aki a legmagasabb pontszámot éri el. Ha két vagy több játékos egyenlő pontszámot ér el, egy újabb parti lejátszásával kell eldönteni a helyezéseket.
A tarokk kártyacsomag összes pontértéke 91 pont.
A parti végén a felvevő számba veszi a honőröket és az általa elnyert kártyák pontértékét, valamint az általa félretett vagy a talonba lévő lapok pontértékét, amennyiben Guard Without licitet adott. Amennyiben a felvevő a Bolond kártyát ütésbe játszotta ki, ez alól kivétel a legutolsó hívás, úgy tekintendő, mintha azt ő vitte volna haza, és így a legkevesebb pontszám szükséges a vállalásának teljesítéséhez.
A felvevőnek a győzelemhez
Miután a tarokk lapok összértéke 91 pont, és ha a felvevőnek kezében
A parti végén a felvevő összeszámolja az ütéseit és az ütésekben lévő kártyák pontértékét, számba veszi az ellenfél ütéseinek számát és azok pontértékét. A talon 6 lapjának értéke hozzáadódik a felvevő ütéseinek értékéhez, kivéve, ha a felvevő Garde Without licitet adott. Ez utóbbi esetben a talon lapjainak értéke az ellenfél pontjaihoz kerülnek elszámolásra. A felvevő nyer, ha elegendő kártyapontot gyűjtött össze, attól függően, hogy az ütéseiben hány adu van.
A felvevő nyert vagy vesztett pontjainak összege az alábbiak szerint kerül kiszámításra:
A teljes játékszorzó (mu) függ a játék elején tett vállalás mértékétől:
Az alábbi bónuszpontokat hozzá kell adni vagy le kell vonni, amennyiben szükséges; ezek nem befolyásolják a játékszorzó értékét:
Mindezeket figyelembe véve, a végső pontszámok az alábbiak szerint kerülnek elszámolásra:
ahol:
Ha a felvevő teljesíti a minimum pontszámot, az általa megnyert pontszámokat az ellenfeleitől veszi el. Például, ha a felvevő 80 pontot ér el, akkor a végső pontjainak összege 80 * 3 = 240 pont lesz. Ellenfeleinek pontszáma ebben az esetben -80 pont minden egyes játékosnak.
Amennyiben a felvevőnek nem sikerül elérnie a minimális pontszámot, a kalkulált pontszáma az ellenfeleinek pontszámából kerül kiszámításra. Például, ha a felvevő csupán 70 pontot ér el, a végső pontszáma -70 * 3 = -210 pont lesz. Ellenfeleinek pontszáma ebben az esetben 70 pont minden egyes játékosnak.
A kapott pontokat a felvevő mindhárom ellenfelétől megszerzi vagy ezek a pontok az ellenfeleikhez felírásra kerülnek. Az ellenfelek mindig egyformán nyernek vagy veszítenek: például ha az egyikük utolsónak viszi el az I-est (ez az ún. le petit au bout), mindannyian jól járnak. A „le petit au bout” azt jelenti, hogyha valaki az I-est (Petit) adut csak a legutolsó körben játssza ki úgy, hogy azt haza is viszi, +10 pontot kap az a csapat vagy a licitáló, aki azt hazaviszi, és az elszámolásban a választott licitjének megfelelő bónusszal szorozható.
Pontozási példa:
| A | B | C | D | |
|---|---|---|---|---|
| 1. leosztás | 240 | -80 | -80 | -80 |
| 2. leosztás | 144 | 208 | -176 | -176 |
| 3. leosztás | 216 | 280 | -392 | -104 |
| 4. leosztás | 186 | 250 | -302 | -134 |
| 5. leosztás | 108 | 172 | -380 | 100 |
1. leosztás: „A” Garde-ot licitál, hazavisz 2 adut, amelyek révén 56 pontot szerez. Ellenfelei (25 + 15) * 2 = 80 pontot adnak „A”-nak.
2. leosztás: „B” Garde-ot licitál, majd hazaviszi a 3 adut, ezzel 49 pontot szerez, valamint az utolsó ütésben hazaviszi az I-est is. Ezzel ellenfelei (25 + 13 + 10 )* 2 = 96 pontot adnak „B”-nek.
3. leosztás: „C” Garde-ot licitál, majd 2 aduval 40 pontot szerez, azonban ellenfelei az utolsó ütésben elviszik előle az I-es lapot. Emiatt „C” játékos (25 + 1 + 10)* 2 = 72 pontot ad ellenfeleinek.
4. leosztás: „C” 3 aduval a kezében Garde-ot licitál, a parti során lapjai értéke 41 pont, azonban ellenfelei az utolsó ütésben elviszik előle az I-es adut. Emiatt „C”-nek most már csak két aduja van ütésben, ezért a célja a 41 pont elérése. Ellenfelei ezért (25 + 0 – 10) * 2 = 30 pontot adnak „C”-nek.
5. leosztás: „D” Garde-ot licitál, 3 adujával 40 pontot szerez, ellenfelei azonban 10 adu kézben tartását licitálják (poignée). Ezzel „D” ellenfelei (25 + 4) * 2 + 20 = 78 pontot adnak „D”-nek.
Megjegyzés: az összeadás megkönnyítése érdekében minden játékos az összpontszámot a legközelebbi 5 vagy 10 pontra kerekítik.
[2] a Marseilles-i tarokk esetén
[3] a hivatalos, ma használatos 78 lapos francia tarokk kártyák esetén